2015-02-15

Gross Arnold napraforgói

Történetek Gross Arnoldról 3. rész

Gross Arnold napraforgói

Gross Arnold a természet csodálója volt, korai munkái szinte mind a természetet ábrázolták. Tájképein az erdélyi tájat, az otthoni kertet is gyakran viszontlátjuk. Ezekbe a klasszikus tájképekbe szövődnek bele később a jellegzetes visszatérő figurák: növények, madarak, koboldok apró mesevilága. A virágok is korán megjelennek rézkarcain, díszítik a Körös partját, vagy a domboldalt, eleinte csak a táj valósághű részeként. Kis csoportokban főként napraforgók virulnak a tájban és a kertekben. A későbbi 60-as években készült rézkarcokon a napraforgók megszemélyesednek, és ember arcot kapnak. Az 1963-ban készült A csodálatos virágok című rézkarcról már egy tucat kedves arcú napraforgó néz ránk. Szintén ezek a  virágok a főszereplői A nem hervadó kert című műnek, melynek virágszereplői közt a művészt magát is felfedezhetjük.

Gross Arnold virágai nem hasonlítanak Van Gogh szenvedélyes napraforgóihoz; kedvesek és szelídek és persze a táj is üde körülöttük. Egyszerre díszei és főszereplői is Gross Arnold világának. Ott vannak az ablakból látható kertrészletben, a szerelem virágai közt, a barátkozások országútján, a tordai kertben is, az örök nyár birodalmában, ahol mindig virágzik a természet. A művész önarcképén is egy leányarcú napraforgóval szerepel. Utolsó útján – pénteki temetésén – a téli hideg ellenére a sok virág között napraforgók is elkísérték.

Legfrissebb bejegyzések